5. fejezet: Sötétség

5. fejezet: Sötétség

Úristen! Milyen rég írtam... Most itt van a rész, ez sem lett túl hosszú,  de hát... (most mondjam, hogy ez van ezt kell szeretni?) Sajnálom, na! :)
xx mégegyszerbocsiarengetegkésésértJaG



Ashley szemszöge:

Nincs rosszabb a rémálmoknál. Egy sötét szobában voltam. Egyedül. Elkeztem futni előre, de falaknak ütköztem. Hátra is estem, persze. Egyszer csak megjelent előttem egy alak. Kitárta hatalmas, fekete szárnyait.
-Kérlek, ne bánts!-könyörögtem könnyes szemekkel.
-Én, nem foglak bántani.-felismertem a hangját, Justin volt. Furcsa, de nem nyugodtam meg, sőt ha lehet még jobban rettegtem.-Én nem foglak bántani, de Ő...Igen!
-Szia, Ashlyn.-Selena körvonalai rajzolódtak ki előttem.
-Sel...Te nem bántanál se engem, se senkit! Ez nem te vagy!
-Tudod, csak részben van igazad. Ez tényleg nem én vagyok, de...-hirtelen egy ezüstkést vett elő,  és habozás nélkül a szívembe szúrta.- De igenis bárkit bántok szemrebbenés és bűntudat nélkül. Most már te is tudod.
Fájt. Rettenetesen. De az ezerszer jobban, hogy Justin mindezt mosolyogva nézte végig. Megtörtént amitől a legjobban féltem. Elnyelte a sötét. Lehet, hogy visszavonhatatlanul elveszett.

Niall szemszöge:
-Figyeljetek!-szólt Zayn mi pedig oda kaptuk a fejünket. - Nem lehet... Hogy esetleg...
-NEM! - kiáltottunk rá hárman egyszerre. Én, Tori és... Louis?! Mindannyian kérdőn néztünk a fiúra, aki elvörösödött, és összehúzta magát. Gondolkoztam. Minden, amit tettem az életemben azt Ashley-ért csináltam. Ő volt a mindenem, és most mégis elveszítem? Nem, ez nem történhet meg! Meg fogom menteni, még ha az életem múlik is rajta. Azon az éjszakán megígértem apánknak, hogy megtalálom a húgomat. Megtaláltam... De ezt apám már sose fogja megtudni. Meghalt... Meghalt mindenki akit valaha szerettem. Nekem már csak Ő maradt. Ha Ash feladja, én abba belepusztulok. A srácok, tényleg olyanok nekem, mint a testvéreim, de Őt senki sem helyettesítheti. Felemeltem a fejem, hogy kicsit körbenézzek. A nyomott hangulatot érezni lehetett a levegőben, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még Louis is nyugton ült a seggén, és nem ugrált, meg sikoltozott össze-vissza, mint szokott koncert után. Sőt, talán ő volt a legcsendesebb, és egyben a legnyugtalanabb, velem együtt, a húgom állapota miatt. Mindenki csendben, és feszülten ült a kanapén. Ránéztem Ash-re. A homlokán izzadságcseppek gyülekeztek, és az arckifejezéséből ítélve, valószínűleg rosszat álodott. Borzalmas volt így látni.
-Nem bírom tovább! - jelentettem ki rekedten. Nem ismertem rá a saját hangomra. - Le kell nyugodnom, kicsit egyedül szeretnék lenni vele. Kérlek...
Nem kellett többet mondanom.
-Niall! - érintette meg a vállamat Liam. - Nem kell magyarázat. Megértjük. Gyertek, srácok.
Hálás voltam nekik, amiért nem kérdezősködtek. Lassan odasétáltam az ágyhoz. Éreztem, ahogy a megremeg a lábam, és térdre rogytam a test mellett. Belenyúltam a hátsó zsebembe, és elővettem a féltve őrzött fényképet.

Teljesen belemerültem a gondolataimba, és újra átéltem a fénykép történetét.

Selena szemszöge:

-Sikerült?
-Ez csak természetes! Amit mondok, azt be is tartom, Lil.
Wayne felnevetett. Mindig is tetszett ez a fiú kicsit, bár eddig én voltam az a bizonyos "jókislány" a történetben. Hűséges voltam Justin-hoz. Most viszont gyakran összejártam a fiúval, főleg az idő alatt amikor Justinnak fogalma sem volt, hogy hol vagyok. Nem voltam szerelmes belé, a szívem mindig is Justinért dobogott, de valahogy csábított az az erő ami körüllengte Wayne-t.
-Jó kislány! Tessék, itt az adagod. - Odalökött nekem valami félájult, részeges embert.
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ez lesz a vacsorám?! Szép álom... Gyere, drágám, mennyünk el ketten vadászni... Ismerek egy Night Klub-ot ahol egész csinos kis nyakacskát várnak ránk! Na? Mit szólsz, szívem?
-Istennő vagy, aranyom! A rosszaság istennője.- Magához húzott, és egy hosszú szenvedélye csókot nyomott az ajkaimra. Mondanám, hogy megfordult velem a világ... De azt csak Justin tudja elérni.
-ITT MEG MI FOLYIK?